Oroszország és Vlagyimir Putyin különös gyűlölete, avagy a nyugat propagandája idegméregtől a mérgező hidegháborús légkörig - VilágPolitika

A világ és a társadalom, a politika valós összefüggései mindenkinek

Oroszország és Vlagyimir Putyin különös gyűlölete, avagy a nyugat propagandája idegméregtől a mérgező hidegháborús légkörig

Share This
Oroszország és Vlagyimir Putyin különös gyűlölete: Úgy tűnik, hogy amióta Hillary Clinton kikapott Donald Trumptól a 2016-os amerikai elnökválasztáson, a nyugati média és számos politikus különösen sokat dolgozik azon, hogy meggyőzze a világot arról, hogy az orosz kormány szinte alig jobb, mint a Sztálin-féle Szovjetunió modern változata.

Az erőfeszítések egy része a Demokrata Párt azon vágyának tulajdonítható, hogy a vereségért  ne a vonzónak egy cseppet sem nevezhető Hillary Clintont okolják, de a színfalak mögött valami primitívebb dolog is működik, valami olyasmi, mint a vágy, hogy visszatérjünk egy olyan kétpólusú világhoz, amelyben az ember ismeri az ellenségeit és a barátait - írja Dr. Phil Giraldi az UNZ Review-ban.

Dr. Giraldi a The Herland Report munkatársa, a vele készült interjúkat itt és itt nézhetitek meg.
A Council for the National Interest ügyvezető igazgatója, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egykori terrorizmusellenes szakértője és katonai hírszerző tisztje, rovatvezető és televíziós kommentátor.

Az oroszellenes elfogultság számos módon megnyilvánult, többek között a Russiagate néven emlegetett koholt rágalmakkal, de az orosz vezetés személyes becsmérlése is szerepelt benne, mint egy olyan gaz rezsim, amely hajlamos arra, hogy mérgezéssel elkövetett merényleteket alkalmazzon kritikusai és politikai ellenfelei ellen.

Az első széles nyilvánosságot kapott orosz disszidens elleni merényletre 2006-ban került sor Londonban. Alekszandr Litvinyenko, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) volt tisztje és a kormány kritikusa, aki Angliában kért menedéket, azután halt meg, hogy egy szálloda bárjában találkozott két orosz ismerősével és a jelentések szerint a csésze teájába kevert radioaktív polóniummal mérgezték meg.

Az oroszokat, akikkel találkozott, a brit rendőrség megnevezte, de az orosz kormány elutasította a kiadatási kérelmeket. A brit média minden bizonyíték nélkül azt állította, hogy Litvinyenkót személyesen Putyin utasítására ölték meg.

Nemrégiben Szergej Szkripal volt orosz hírszerző ügynök és lánya, Julija 2018. március 4-i megmérgezése került a címlapokra világszerte. Szergej az angliai Salisbury közelében élt, lánya pedig Moszkvából látogatott el hozzá, amikor eszméletlenül találtak rájuk egy park padján.

Az esetet később vizsgáló rendőr is elszenvedte az idegméregnek tűnő szer hatásait, amelyet nyomozati források szerint a Szkripal-rezidencia bejárati ajtókilincsére fújtak. Szergej és Julija is túlélte az incidenst.

Elég sok furcsaság volt a Szkripal-ügyben, amely egy olyan időszakban történt, amikor jelentős feszültség volt Oroszország és a NATO-szövetségesek között olyan kérdések miatt, mint Szíria és Ukrajna. Vlagyimir Putyin orosz elnököt rendszeresen démonizálták, és a nyugati média a világ színpadára leselkedő rosszindulatú jelenlétet látott benne.

Megfigyelők megjegyezték, hogy a mérgezés brit vizsgálata kezdettől fogva "...közvetett bizonyítékokra és titkos hírszerzésre támaszkodott". És elkerülhetetlenül elhamarkodottan ítélkeztek.

Boris Johnson brit külügyminiszter Oroszországot hibáztatta, még mielőtt az állítólagos mérgezés kémiai elemzése megtörténhetett volna. Theresa May brit miniszterelnök nem sokkal később a parlamentben közölte, hogy a Kremlt hibáztatja, és 36 órán belül orosz hivatalos választ követel az eseményre, kijelentve, hogy a nyilvánvaló mérgezést "nagy valószínűséggel" egy Oroszországban gyártott idegméreg okozta, amelyet novicsok gyűjtőnéven emlegetnek.

A brit média hamarosan a fedélzeten volt és azt a kormányzati álláspontot terjesztette, hogy egy ilyen rendkívül érzékeny művelethez magának Putyin elnöknek a jóváhagyására van szükség.

Oroszország többszöri kérését, hogy az állítólagos idegméregből mintát kapjon tesztelés céljából, a brit kormány elutasította, annak ellenére, hogy egy katonai minőségű idegméreg biztosan megölte volna mind a Szkripalokat, mind pedig bárki mást 100 méteren belül.

Hamarosan több orosz diplomata kiutasítása és szankciók bevezetése következett, amit az Egyesült Államok és más országok is követtek.

Az új szankciókról szóló jelentés különösen meglepő volt, mivel Julija Szkripal később bejelentette, hogy vissza kíván térni oroszországi otthonába, ami arra enged következtetni, hogy még az állítólagos áldozatok egyike sem hitt a brit és az amerikai kormány által terjesztett narratívának.

Az Egyesült Államokon belüli reakció szintén azonnali és fenyegető volt. 

A New York Times március 12-i vezércikke Vlagyimir Putyin mérgező hatósugara címmel dübörgött: 
.com/static/557a07d5e4b05fe7bf112c19/t/57ceba392e69cf210230e0d6/1434409802334/
A brit hírszerzésnek dolgozó Szergej Szkripal volt kém és lánya, Julija elleni támadás, amelyben egy válaszoló rendőrtisztet is megmérgeztek, nem egyszerű bérgyilkosság volt. Akárcsak Alekszandr Litvinyenko, egy másik brit informátor 2006-os meggyilkolása, akit radioaktív polónium 210-gyel mérgeztek meg, a Szkripal elleni támadás célja az volt, hogy minél szörnyűbb, ijesztőbb és nyilvánosabb legyen. Egyértelműen Vlagyimir Putyin elnök áldását adta rá, aki a Litvinyenko-ügyben nem sok visszautasítást kapott Nagy-Britanniától. A felelősség ezúttal egyértelműbbé vált, és ez a NATO-szövetséges ellen elkövetett támadás erőteljes választ igényel mind a szervezet, mind pedig - ami talán még fontosabb - az Egyesült Államok részéről."
A Szkripalok megmérgezésének története azonban nagyon gyorsan kezdett szétesni.

Craig Murray volt brit nagykövet részletezte, hogy a kormányon belüli "hazugok" hogyan főzték ki a narratívát, hogy úgy tűnjön, mintha a mérgezésnek kizárólag orosz ujjlenyomata lenne.

Eközben Gareth Porter díjnyertes amerikai oknyomozó riporter összegezte az orosz érintettségre vonatkozó tényleges bizonyítékokat, illetve azok hiányát, azt sugallva, hogy az egész ügy "inkább politikai indíttatású spekulációkon, mintsem tényleges hírszerzési adatokon alapult".

Nagy-Britannia saját szigorúan titkos vegyi fegyvereket gyártó létesítményének, a Porton Downnak a vezetője még May és Johnson állításainak is ellentmondott, mondván, hogy nem tudja, hogy az idegméreganyagot valóban Oroszországban állították-e elő, mivel a kémiai képletet 1992-ben egy tudományos közleményben hozták nyilvánosságra és becslések szerint húsz ország volt képes a gyártására.

Izrael nagy mennyiségű vegyi fegyverkészlettel rendelkezik, de mindig is elutasította, hogy bármelyiket is bejelentsék az OPCW-nek. Izrael nem tagállama a Vegyifegyver-tilalmi Egyezménynek és nem tagja az OPCW-nek sem. Izrael 1993-ban írta alá, de nem volt hajlandó ratifikálni, mivel ez a vegyi fegyverek ellenőrzését és megsemmisítését jelentette volna. Izrael kétségtelenül rendelkezik annyi technikai kapacitással, mint bármely más állam a "novicsokok" szintetizálására.

Egyesek azt találgatták, hogy nem elképzelhetetlen egy hamis zászlós (false flag) akció, amelyet maguk a britek, a CIA vagy a Moszad hajtott végre.
A novicsok típusú mérgek kifejlesztése ugyanis a Porton Downban és az amerikai Fort Dietrich Maryland-i vegyifegyver-létesítményben is zajlott.


A legsúlyosabb bizonyíték azonban, amely az orosz szerep ellen szólt az állítólagos mérgezésben, az volt, hogy Moszkvának nem volt indítéka megölni egy volt brit kettős ügynököt, akit tíz év börtön után kémcsere keretében engedtek ki a Kreml börtönéből, és aki már nem volt képes kárt okozni.

Ha Moszkva a halálát akarta volna, akkor megölhette volna, amikor még orosz fogságban volt. Putyinnak közeledtek a választások, Oroszország pedig a nyáron a világbajnokság házigazdája volt, egy olyan esemény, amely abszolút elsődleges fontosságú lett volna, hogy zökkenőmentesen, egy jelentős kémügy komplikációi nélkül menjen végbe.

Most új bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az állítólagos merényletkísérletben való orosz részvételre vonatkozó állítások hazugok voltak, amiket a brit kormány - valószínűleg az amerikai hírszerzéssel összejátszva - azért talált ki, hogy különösen Vlagyimir Putyint rágalmazza.

Dilyana Gaytandzhieva bolgár oknyomozó újságíró "UK Defense Ministry Document Reveals Skripals' Blood Samples Could have been Manipulated" címmel írt cikket.
Gaytandzhieva egy sor, a brit információszabadságról szóló törvényre támaszkodva megállapította, hogy jelentős különbség volt a Skirpálok vérvételének állítólagos időpontja és a Porton Downban a lehetséges mérgek kimutatására végzett tényleges vizsgálat között.

Ez a különbség megmagyarázhatatlan és jogi értelemben azt jelenti, hogy a felügyeleti lánc megszakadt. Továbbá arra utal, hogy a mintákat szándékosan eltéríthették és manipulálhatták.

Gaytandzhieva, aki cikkében a vonatkozó kormányzati dokumentumok másolatát is közli, így foglalja össze az ügyet:
.com/static/557a07d5e4b05fe7bf112c19/t/57ceba392e69cf210230e0d6/1434409802334/
Újabb bizonyítékok merültek fel a súlyos jogsértésekről a Szergej és Julija Szkripal 2018. március 4-én Salisburyben történt állítólagos megmérgezésével kapcsolatos brit nyomozás során".
A védelmi minisztérium, amely a Szkripalék vérmintáit elemző DSTL Porton Down brit katonai laboratóriumért felelős, azt válaszolta a megkeresésre, hogy 
"kereséseink nem találtak olyan információt, amelyből kiderülne a minták begyűjtésének pontos időpontja." A mintákat "valamikor 2018. március 4-én 16:15 és 2018. március 5-én 18:45 között vették. Még a Porton Downba való megérkezés időpontját is "hozzávetőlegesnek" jelölik".

Idéz néhány szakértői tanúvallomást is: 
.com/static/557a07d5e4b05fe7bf112c19/t/57ceba392e69cf210230e0d6/1434409802334/
Egy brit toxikológus [megjegyezte], hogy "elképzelhetetlen, hogy egy ilyen láthatósági ügyben és minden biológiai minta nyilvánvaló jelentőségének ismeretében nem történt meg a szokásos és elvárható mintavételezés és dokumentáció.

Az a személy, aki a mintát veszi, bármely klinikai vagy törvényszéki környezetben tudja, hogy a dátumot és az időpontot rögzíteni kell és a donort egyértelműen azonosítani kell. Egy büntetőügyben az ilyen mintákból nyert bizonyítékokat elfogadhatatlanként elvetnék...
Ez a protokollhiány vagy nagyon hanyag, vagy titkos."
Aggasztó hasonlóságok vannak a Szkripal-ügy és a Navalnij-féle mérgezéses vádak narratívája között!

Ha a Szkripal-ügy nagyon hasonlóan hangzik, mint Alekszej Navalnij orosz disszidens állítólagos megmérgezése a közelmúltban, akkor azért is kell gyanúsnak lennie, mivel ugyanazok a szereplők ugyanúgy elkapkodták az ítéletet.

Navalnij 2020. augusztus 20-án, egy Tomszkból Moszkvába tartó repülőjáraton lett rosszul, és a kényszerleszállást követően egy omszki kórházba szállították. Az orosz kórház nem talált mérget a vérében és állapotát anyagcserezavarnak tulajdonította.

Két nappal később az orosz kormány engedélyezte, hogy Navalnijt egy németországi kórházba szállítsák, amely ezután bejelentette, hogy a Putyin-kormány novicsokkal mérgezte meg Navalnijt, ami világszerte olvasható és televíziós hír lett.

Érdekes módon most már bizonyíték van arra, hogy a légi mentőcsapat már akkor készenlétben állt, amikor még senki sem tudta, hogy Navalnij beteg, ami arra utal, hogy ezt előre megtervezték.

Miután Németországban, akárcsak a Szkripal-mérgezés esetében, a bűncselekmény bizonyítékai rejtélyes módon eltűntek egy időre. Az állítólag novicsokot tartalmazó vérmintákat és vizes palackokat elküldték a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet irodáiba ellenőrzésre. Öt napba telt, mire megérkeztek.


A Szkripalok és Navalnij mérgezésével kapcsolatos kételyek azt sugallhatják, hogy a hidegháború valójában soha nem ért véget, legalábbis angol-amerikai szemszögből.
Bármit is tett Vlagyimir Putyin az elmúlt három évben, aligha érinti az Egyesült Államok vagy a britek valódi érdekeit, hacsak nem tekintjük potenciálisan fenyegetőnek az olyan helyek kormányzását, mint Ukrajna és Szíria.

Az, hogy valaki, valahol, valahogyan úgy tűnik, erőfeszítéseket tesz Putyin elnök elszigetelésére és delegitimálására azáltal, hogy nemzetközi méregkeverővéként állítja be őt, tragédia, amit abszurditása már a bohózat szintjére emel.

Ez nem szolgál semmilyen célt és végső soron csak bizalmatlansághoz vezethet minden oldalon, ami viszont nagyon-nagyon csúnyává válhat a végén.


A teljes cikket fordította és szerkesztette: SBG Buddha - VilagHelyzete

1 megjegyzés:

  1. Volt olyan,aki elhitte,hogy az oroszok voltak,és személyesen Putyin utasítására?!
    Még maguk az angolok sem!És az M17-es járat lelövésével hogyan állunk?!

    VálaszTörlés

Legfrissebb fontos YouTube-videó

Flickr Képalbum - Karikatúrák

BRICS_vs_dollar-debt-banks-768x568

Legolvasottabb cikkek az elmúlt 1 évben

Külön ROVAT