Oroszország döntő szakítást hajtott végre a Nyugattal és készen áll arra, hogy segítsen egy új világrend kialakításában - Dimitrij Trenin átfogó elemzése - VilágPolitika

A világ és a társadalom, a politika valós összefüggései mindenkinek

Oroszország döntő szakítást hajtott végre a Nyugattal és készen áll arra, hogy segítsen egy új világrend kialakításában - Dimitrij Trenin átfogó elemzése

Share This
Oroszország döntő szakítást hajtott végre a Nyugattal és készen áll arra, hogy segítsen egy új világrend kialakításában.

Most talán nehéz elhinni, de - mindössze nyolc évvel ezelőtt - Oroszország teljes jogú tagja volt az egykori G8-nak. Azóta drámai változások történtek.  - írja Dimitrij Treninaz Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsának tagja elemzésében, amit teljes egészében lefordítottam számotokra.

A múlt héten, közvetlenül a G7 vezetőinek a bajorországi Elmau kastélyban tartott találkozója előtt az öt BRICS-országból érkező kollégáik online csúcstalálkozót tartottak a kínai elnökség alatt. Oroszországot a G7-ek találkozóján fenyegetésként tárgyalták, de ez utóbbin ezzel ellentétben kulcsfontosságú résztvevőként szerepelt.

Már régen elmúltak azok az idők, amikor Moszkva képes volt átjárni a Nyugat és a nem Nyugat közötti szakadékot. A 2014-es ukrán válságot követően a G8 visszatért a korábbi G7-es formátumhoz; a tavaly februári ukrajnai orosz katonai akció nyomán az orosz-nyugati konfrontáció teljes körű "hibridháborúvá" fajult, tényleges - ha egyelőre csak proxy - összecsapással kiegészülve.

Miután a hidegháború befejezése után Oroszország megpróbált az új Nyugat részévé válni és ez nem sikerült, most az Ázsiával, a Közel-Kelettel, Afrikával és Latin-Amerikával való kapcsolatainak fejlesztésére összpontosít.

Ez több okból is nehéz és szükséges feladat. 

1. Először is, a múltból eredő erőteljes tehetetlenség. Legalábbis Nagy Péter óta az orosz elit nyugat felé tekintett, átvette a nyugati megjelenési és viselkedési formákat (miközben a ruházat és a modor alatt határozottan orosz maradt); nyugati intézményeket vett át (még ha gyakran csak felületesen is); nyugati gondolkodási mintákat vett át (miközben kreatívan fejlesztette őket, mint a marxizmus esetében); arra törekedett, hogy európai nagyhatalom legyen; majd a szovjet időkben globális szuperhatalom; és újabban a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő nagyobb Európa kulcsfontosságú eleme.

Erről az útról nehéz leszokni. Most azonban Oroszország először néz szembe az egységes Nyugattal, Észak-Amerikától, az Európai Unión és Nagy-Britannián át Japánig és Ausztráliáig. 

Ráadásul Nyugaton nincsenek szövetségesek, akikhez Moszkva fordulhatna - még az olyan, elvileg semleges államok is, mint Finnország, Svédország, Ausztria és Svájc, mind feladták semlegességüket. 

Oroszország politikai szakítása a Nyugattal tehát teljes és a kettejük közötti kapcsolatok bármilyen új normája csak a "hibrid háború" eredményeként alakulhat ki, amelynek kiharcolása éveket, ha nem évtizedeket vesz igénybe.

2. Másodszor, Moszkva gazdasági kapcsolatai nagyrészt a Nyugattal épültek ki. Történelmileg Oroszország erőforrás volt a nyugat-európai ipar számára; a kontinens kenyérkosara; valamint az ipari termékek és a technológia jelentős importőre. 

- A közelmúltig Oroszország külkereskedelmének több mint felét csak az Európai Unióval folytatott kereskedelme tette ki, és Németország volt a vezető gép- és technológiaexportőr Oroszországba. 

- Az 1970-es évek eleje óta az Oroszországból Nyugat-Európába vezető olaj- és gázvezetékek képezték a gazdasági kapcsolatok gerincét és biztosították a kontinens általános stabilitását, még a hidegháború veszélyes évtizedeiben és a Szovjetunió felbomlásának zavaros időszakában is. Ez is a végét járja azonban.

Az Egyesült Államok, az EU és az Egyesült Királyság által Oroszországra kivetett súlyos szankciókat még akkor sem fogják feloldani, ha az ukrajnai harcok megszűnnek és a deviza- és vagyonelkobzások fájdalmas tapasztalatai nagy nyomot hagynak majd a Nyugattal való gazdasági kapcsolatok jövőbeli orosz megközelítésén.

3. Harmadszor, kulturális szempontból az oroszok hagyományosan Európa többi részével azonosítják magukat. 

A kereszténység; az ókori Görögország és Róma öröksége; a francia felvilágosodás és a német filozófia eszméi; az európai irodalom és művészetek, a zene és a tánc - mindezek segítették Oroszország saját kultúrájának formálását és alakítását, de erőteljes ösztönzést adtak az önfejlődéshez is. A közelmúltbeli politikai törés és a geoökonómiai váltás ellenére az orosz kultúra alapjai továbbra is egyértelműen európaiak.

A mai nyugati kulturális színtér számos eleme, különösen az egyéni önkifejezés uralkodó kultusza, az elszabadult, egyre inkább elnyomóvá váló liberalizmus, a családi értékek erodálódása és a gender-ideológia elburjánzása azonban ütközik az orosz lakosság többségének hagyományosabb kulturális kódjával.

Ennek ellenére az a nyilvánvaló szükségszerűség, hogy Oroszországnak most már a Nyugaton túlra kell tekintenie, valószínűleg azt jelenti, hogy le tudja győzni a történelmi tehetetlenséget, a korábbi geoökonómiai prioritások örökségét és a kulturális rokonságot.

Mivel a Nyugat elkerüli Oroszországot, megpróbálja elszigetelni és néha "eltörölni" is, Moszkvának nincs más választása, mint hogy felrúgja régi szokásait, és Nyugat-Európán és Észak-Amerikán túl a tágabb világ felé nyúljon. 

Valójában ez olyasmi, amire az egymást követő orosz vezetők többször is megfogadták, még akkor is, amikor a Nyugattal való kapcsolatok sokkal kevésbé ellenséges jellegűek voltak, de az Európa-központú gondolkodásmód, a nyugati áruk és technológiák ellenében folytatott látszólag könnyű forráskereskedelem, valamint a nyugati elitkörökbe való befogadásra való törekvés megakadályozta, hogy ez a szándék valósággá váljon.

A nyugat előtti kapituláció és behódolás nem opció Oroszország számára

Megjegyezték azonban, hogy az emberek csak akkor kezdenek el helyesen cselekedni, amikor már nincs más lehetőség. És az biztos, hogy a Nyugat előtt való kapituláció jelenleg nem opció Oroszország számára. A dolgok túl messzire mentek.

Az orosz külkapcsolatok felülvizsgálatának szükségességén túl vannak valódi lehetőségek, amelyekkel foglalkozni kell. A hidegháború vége óta Ázsia, a Közel-Kelet, Afrika és Latin-Amerika vezető országai látványosan felemelkedtek minden tekintetben, gazdaságilag, politikailag, technológiailag és katonailag egyaránt.

- Kína már a "hibrid háború" kitörése előtt megelőzte Németországot nemcsak Oroszország legfőbb kereskedelmi partnereként, hanem a gépek és berendezések vezető oroszországi exportőreként is. 

- India, a szovjet és orosz fegyverek hagyományos importőre, most Moszkva egyik fő technológiai partnerévé lépett elő. 

- Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek Oroszország fő partnerei az OPEC+ formátumú olajtermelés szabályozásában. 

- Törökország és Irán jelentős független szereplők egy kulcsfontosságú stratégiai régióban. 


A 'nem nyugati világ' országainak többsége határozottan Oroszország oldalán áll - márpedig ez a világ lakosságának masszív többségét jelenti

Az a tény, hogy a nem nyugati országok túlnyomó többsége nem volt hajlandó elítélni Oroszországot azért, amit Ukrajnában tesz - sokan közülük az erős amerikai nyomás ellenére -, a legbíztatóbb Moszkva számára. 

Abban az értelemben, hogy aki nem ellenünk van, az velünk partnernek lehet tekinteni.

Indonéziától Brazíliáig, Argentínától Dél-Afrikáig számos dinamikus és ambiciózus ország van, amelyeket Moszkva igyekszik bevonni.

Ahhoz, hogy ezt megtehesse, Oroszország külpolitikájának megfelelő stratégiával kell előállnia. Mindenekelőtt a nem nyugati országokkal való kapcsolatokat kell előnyben részesítenie a Nyugathoz fűződő, de facto szilárdan befagyasztott kapcsolatokkal szemben. Az indonéziai nagyköveti posztnak nagyobb presztízsnek kell lennie, mint a római nagyköveti posztnak, és a taskenti posztot fontosabbnak kell tekinteni, mint a bécsi posztot.

Át kell tekinteni a BRICS-országokban Oroszország számára kínálkozó potenciális gazdasági és egyéb lehetőségeket, és tervet kell készíteni az ezeken való munkára. A gazdaságon kívül a diákcsereprogramokat is ki kell terjeszteni, és az orosz turizmust keletre és délre kell terelni. Az orosz média helyesen tenné, ha fokozottabban tudósítana a legfontosabb nem nyugati országok fejleményeiről, tájékoztatva az orosz elitet és a szélesebb közvéleményt ezen országok gazdasági realitásairól, politikájáról és kultúrájáról.


Dmitrij Trenin az Orosz Nemzetközi Ügyek Tanácsának tagja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legfrissebb fontos YouTube-videó

Flickr Képalbum - Karikatúrák

BRICS_vs_dollar-debt-banks-768x568

Legolvasottabb cikkek az elmúlt 1 évben

Külön ROVAT